-
nem félek semmitől – 06/08/2014
Egyre kevesebbet és kevesebbszer beszéltem velük, idővel pedig nem találkoztunk többé. Előre szóltam nekik egyébként: az egyik házibuliban annyira megalázva éreztem magam, hogy megmondtam, többet nem töltöm velük az időmet. Kinevettek. Én pedig tartottam a szavam. Continue reading
-
csak este, fürdés közben jöttem rá – tavasz, 2014
Egy este tusolás közben villámcsapásként hasított belém a következtetés, amit az egyik szabadon választott előadáson hallottak alapján vontam le. Az agyam legmélyebb bugyraiból tört a felszínre – ez is azt mutatta, hogy szinte állandóan pörgettem magamban a történteket. Continue reading
-
mik a vágyak? te magad – 08/03/2014
Miután beköltöztem a kollégiumba, felgyorsultak az események: előadásokra és szemináriumokra jártam, körülöttem új emberek voltak, új város, új helyek, új események. A naplóba nem is írtam igazán – nem éreztem szükségét. Sajnos csak homályos emlékeim vannak, arra viszont biztosan emlékszem, hogy amikor egy régi ismerőssel találkoztam a kollégiumban, megnyugodtam kicsit, hogy nem kell majd egyedül… Continue reading
-
kis lépés az emberiségnek, de az egyik lehető legnagyobb nekem – 16/07/2013
A nyaramat meghatározta a várakozás a visszajelzésre, ami megváltoztathatta az életem. Vagy legalábbis esélyt adott arra, hogy változtassak az életemen. Amennyire vártam, pont annyira volt félelmetes is. Azt gondoltam, hogy egyedül nem tudok majd boldogulni; hogy tanulom meg a tömegközlekedést? hogy találom meg az egyetemen a tantermet, ahol az előadást tartják? hogy lesznek barátaim? Rengeteg… Continue reading
-
valaki vigyázott rám – 24/06/2013
Senki nem tanított meg rá, hogyan kell megbírkozni az érzéseimmel. Végülis ki tanított volna meg? Az életemben főszerepet játszó felnőttek sem voltak felnőttek, nekik sem volt fogalmuk arról, hogyan kell kezelni az időnként bennük tomboló vihart. Az én egyik megoldásom – már ha nevezhető ez annak – sokszor a passzivitás volt: nem tettem semmit, mintha… Continue reading
-
mosolygok, miközben ezt írom – 24/04/2013
Egyszer fent, egyszer lent – tartja a mondás. Biztosan van benne valami, nem véletlenül született meg ez a közhely. A sok elviselhetetlennek tűnő esemény után nálam is beköszöntött egy motivált, boldog időszak: jelentkeztem egyetemre, ami nem várt izgatottsággal töltött el. Szabad perceimben a jövőmről ábrándoztam, tervezgettem az életem, hol fogok élni, mi lesz a munkám… Continue reading
-
tegnap megszólalt a lelkiismeretem – 03/01/2013
Ma olyan szintű déjà vu-m volt, hogy biztos voltam benne, hogy ezt a napot megálmodtam. Nem is olyan régen. Durva volt, hogy mindenki pont ott állt és pont azt mondta, mint ahogy és amit én megálmodtam. Bárcsak a diplomaosztómon is déjà vu-m lenne! Akkor biztosan jókor lennék jó helyen. Naplóbejegyzés ideje: 2012. november 30. Tegnap… Continue reading
-
idő + türelem – 24/09/2012
Valahogy mindig is tudtam, hogy az élet több ettől, mint ami éppen nekem jutott. Az nem lehetséges, hogy mindenki ennyire szarul van, hogy csak szar dolgok történnek, hogy csak szarul érezheted magad, hogy csak szar lehet minden. Egy nagy szar. Nem akartam, hogy így legyen, tudtam, valahonnét bennem volt ez a bizonyosság, hogy képes vagyok… Continue reading
-
változtatok az életemen – 15/09/2012
Nagyon vágytam rá, hogy más legyen az életem és ez egyre jobban meg is fogalmazódott bennem. Leírtam, kimondtam hangosan, ezzel pedig valósággá is vált ez a belső, feszítő érzés: mást akarok, máshogy akarom. Persze ez nagyon ijesztő volt; ha nem akarok úgy élni, ahogy eddig, akkor mégis hogyan akarok élni? És hogyan kell máshogy élni?… Continue reading
-
miért nem tudok megszabadulni a pokoltól? – 30/08/2012
Miután otthagytam a szakképző évfolyamot az anyám nem engedte meg, hogy csak úgy tengjek-lengjek az életben. Azt mondta, vagy tanulok, vagy dolgozok, így hát el kellett mennem dolgozni. Nagyon nem így képzeltem el az életemet: majdnem húsz évesen egy helyi kocsmában a pult mögött? Minden pillanatát gyűlöltem. Szorongtam, mindenféle problémám volt önmagammal, azzal, hogy önazonos… Continue reading
bővebben a blogrol [katt]
Naplóbejegyzések 2011-től, egy fiatal lány tollából – vagyis az enyémből.
A bejegyzésekben dőlt betűvel írt részek a jelenkor kiegészítései – vagyis az enyémek.
Minden szerdán.
(A bejegyzéseket ajánlott időrendben – az első bejegyzéstől a legújabbig – sorban olvasni. Természetesen önmagukban is értelmezhetőek.)
Kedves Éva 